Stúdió Fesztivál - III. nap

Moldávia az ellentétek országa: bár Európában a legszegényebb, utcáin mégis drága luxusautók közlekednek. Létezik nyelvünnep, de nem tudni, az országban beszélt nyelvek közül (pl. orosz, román) melyikre vonatkozik. Új színházat létrehozni nem érdemes, mert a fővárosban kilenc drámai-, és két bábszínház működik. A legérdekesebb színházat Kisinyovban mégis az Akadémián csinálják. - mondta Anatol Durbală a Gavril Muzicesu Zene-, Színház,- és Képzőművészeti Akadémia bemutatóján. A miértekre és hogyanokra egyetemük néhány fiatal színésze válaszol egy olyan produkcióval, mely mentes bárminemű tanári, vagy más külső segítségtől, kizárólag a diákok kreativitásából építkezik. A Chuck Palahniuk Fight Club című regénye alapján (a film ismerete nélkül!) készült előadás főhőse, Jack, erős racionalitással életet ad új önmagának, Tylernek, aki szabad és képes az egészséges önszeretetre. Amikor az egó és alteregó egymást tudatosítja, egyiknek pusztulnia kell, ez pedig a tökéletes alteregó. De azzal együtt az önszeretetlenségben elpusztul egója is. Az előadást egy kerekasztal-beszélgetés követette a bolognai rendszerről, pontosabban a bolognai rendszer alkalmazásáról a színházművészeti főiskolákban. Dr. Béres András szerint a rendszer értelme az elitképzés; nehézsége a mesterképzés „helyes” megszervezésében áll. Ezzel fel is vetette a beszélgetés egyik legfontosabb kérdését: hogyan szervezzünk mesterit? A jelenlevő intézmények szóvivői megosztották egymással tapasztalataikat, így próbáltak megoldást találni a problémára. Egy másik fontos téma a színművészeti egyetemek közti átjárhatóság volt, amely, mint kiderült, nem működik a legjobban, mivel a nyugat-európai országok nem elég nyitottak a tapasztalatcserére. Következésképpen a mobilitásra hajló keleti országoknak kell összetartaniuk. „Agyonütött a bolognai rendszer” - mondta Hatházi András rendező, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karának bemutatóján, kiegészítve azzal, hogy egyetemükön a mesterképzés a színészmesterség órák folytatásában, új előadások létrehozásában áll. Például Moliére Tartuffe című komédiája egyetemük harmadéves diákjainak előadásában, amely a Stúdió Fesztivál záróprodukcióját képezte. Az előadás érdekessége a felfokozottan nevetséges figurák voltak, kivált Orgon, aki csökönyösen vak maradt, holott a valóság a szivárvány legpompásabb színeiben ordított a szemébe. Az alig húzott, három órás Moliére után üdítőleg hatott a marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem román zenetagozatának koncertje. Az utolsó nap estéjére ellazultak az idegek, felszabadultak a kedélyek a legőrültebb bulizós hangulatig, amelyet a zsűri kénytelen volt megzavarni egy kis hivatalos díjátadással. Minden egyetem részvételi emléklapot kapott, továbbá díjat nyert a legjobb női és férfi mellékszereplő: Lovas Rozi (Kaposvár) és Lábodi Ádám (Kaposvár), illetve a legjobb női és férfi főszereplő: Valentina Zaharia (Bukarest) és Derzsi Dezső (Marosvásárhely). Végezetül dr. Béres András megköszönte a részvételt és kifejezte azt a reményét, hogy a színházi fesztiválok sora évente folytatódni fog itt vagy valamelyik másik színházművészeti egyetem szervezésében. Sántha Júlia, teatrológia, II. év

Mindig itt kötünk ki!