szerda, április 29, 2009
Asszisztens szemek a kulisszák mögül
Új helyzetbe cseppentem. A színpadról, vagy az egyetemről ismert néhány művész tekintélyes tekintetének kereszttüzébe kerültem. Hogy mi mindent érez az ember egy ilyen pillanatban?- ahhoz nekem nincs elég jó tollam, hogy leírjam. Az első próbákon „boldog volt(am), zavart, nyugtalan, és riadt”- Kosztolányi sora villant az eszembe. Találó, mert éppen ezt éreztem akkor. Boldog voltam, hogy én lehetek A csúnya „csavartekergetője”- hogy magát Lettét idézzem; zavart, mert fogalmam sem volt, hogy kell „odább tenni egy csavart”; nyugtalan, hogy vajon megfelelek-e?; és riadt a gondolattól, hogy hasznavehetetlen leszek.
Kezdetben kávét vettem a rendezőnőnek, jegyezgettem az utasításait, próbálkoztam a súgással, és szöveget mondtam a színészekkel. Aztán egy nap megéreztem, hogy kedvelnek, és attól kezdve minden könnyebben ment. Akkor kezdtem igazán jól érezni magam.
Órák hosszat ülni egy széken nem tűnik megerőltető feladatnak. Nem is kifejezetten az, csak éppen tudni kell koncentrálni: Fanny bejön balról-édeske, el középen-haragos, kimegy balról, közben Scheffler közében be, el Lette mellett, aki felhúzza az egyik szemöldökét, Karlmann értetlenül be, Fanny hátul el tojással a kezében, ki, be, jobbról, balról, szembe ül, profilban ül, megfordul, hátat fordít, elesik, belökik, kimászik, de nem jobbra megy, hanem balra, előbb gesztus utána replika, nem, most pont fordítva, lassan, gyorsan, gyorsabban, még gyorsabban... Állj! „Juli most mit is csináltam? Hogy is van a szöveg?” Hát, ebbe sokszor belebonyolódtunk… A rektor úr viccelt is ezzel: „ Legközelebb akasztunk egy táblát Harsi nyakába a következő felirattal: SZÍNÉSZ VAGYOK. A CSÚNYÁBAN JÁTSZOM. AKI MEGTALÁL, VIGYEN VISSZA A SZÍNPADRA.”
Akkor szórakoztunk a legjobban, amikor a színészek bolondos-kreatív állapotban voltak. A pénzszámolós jelenet például egy ilyen bolondozás eredménye. Négy színész van egy szűk gödörben, mégis mi minden történhet: gabalyodás, kalamajka, ütközés, vita, hízelgés, flörtölés, felbukkanás, lebukás, itt egy fej, ott egy kéz, vad számolás… Most is jól mulatok rajta, ha eszembe jut. Vagy az is egy nagyon vicces jelenet volt, amikor Lette, „a ma született ártatlanság” kidugta a fejét a tojásból, és rácsodálkozott a világra.
Ahogy a próbák vége fele közeledtünk, a társaság egyre komolyabb és idegesebb lett. De a részletek maradjanak kulisszatitkok. A nézőnek elég, ha befogadja, és élvezi az előadást. Nem kell tudnia, mennyi idő, energia és türelem van mögötte. Úgy van ez, mint az ajándékozással. Aki ajándékot kap, annak nem kell tudnia az árát, csak elfogadni és örülni neki.
A bemutató estéjén leültem a leghátsó sorba, és ötpercenként váltogattam a lábam. Kíváncsi vagyok, ha én ennyire drukkos voltam, mit érezhettek a színészek. De az izgalom elmúlt, amint megszólalt a zene, és a színész-árnyak el-el suhantak a fényben a színpadon. Jó érzés töltött el. Ekkor tudatosult, hogy nekem is részem van abban, amit látok.
Sántha Júlia, teatrológia, II. év
Mindig itt kötünk ki!
kedd, április 21, 2009
Kedves diákság!
Minden magyar tagozaton tanuló hallgató lehetőséget kap, hogy jelöltesse magát, az
ÚJONNAN MEGALAKULÓ
DIÁKSZERVEZET
elnöki posztjára!
A kampány hétfőtől, vagyis 2oo9. április 2o.-tól kezdődik és 24.-én, pénteken ér véget. A szavazást a Stúdió színház halljában, du. 16 órától 17 óráig tartjuk.
A kampánycsend pénteken délután kettőkor lép életbe!
A szavazás érvényes, ha a magyar tagozaton tanuló hallgatók egyharmada, vagyis minimum 40 fő leadja a voksát. Szavazni még, a kötelezettségből távol maradók számára a következőképpen lehet: A szavazás ideje alatt, a következő telefonszámon is lehet szavazni, melyen Kányádi Szilárd, független megfigyelő fogja regisztrálni a szavazatokat.
Tel.: 0746 539 007
Szavazati joggal, kizárólag a jelenleg is a Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetemen tanuló hallgatók rendelkeznek.
A diákságért most már tenni kell! Élvezd, hogy fontos vagy!
szombat, április 18, 2009
Odif 2009
K.B.Gábor
Mindig itt kötünk ki!
szombat, április 11, 2009
Egyetem napja
A Kikötő eddigi videóit, képeit, verseit, és írásait összegyűjtve átláthatóbban megnézhetitek és elolvashatjátok a következő honlapon: www.kikotoujsag.c8.hu (kattints a linkre).
Mindig itt kötünk ki!
szerda, április 08, 2009
Városi Születés (Urban Birth) Fotó Verseny
A versenyen bárki részt vehet, kortól, nemtől, foglalkozástól, társadalmi helyzettől és nemzetiségtől függetlenül.
A verseny témája “Urban Birth” (Városi Születés) és 2 kategóriában lehet nevezni:
SZÍNES és manipulÁLT.
Szabályok, feltételek, követelmények és megkötések:
- Elfogadott file típusok: .jpg, .tiff és raw.
- Maximum 3 fénykép / kategória / személy engedélyezett.
- A SZÍNES kategóriában kivágás, valamint világosság, kontraszt és színkorrekció engedélyezett, de tilos a fotómontázs.
- A manipulÁLT kategóriában kötelező egy digitális képfeldolgozó program használata. A módosítások észrevehetőek kell legyenek. Fotómontázs engedélyezett.
- A fotók 3/2-es arányúak kell hogy legyenek.
- Minimum felbontás 3000 x 2000 pixel. (lehetőleg 300 dpi)
- Maximum filméret 10 MB.
- Nem elfogadottak azok a képek, amelyek meztelenséget, nemiséget, erőszakot, reklámot, állatokat, virágokat, személyeket vagy hírességeket (kivéve ha azok bizonyítható beleegyezésüket adták) tartalmaznak, esetleg a témától eltérnek.
- Csak eredeti képekkel lehet nevezni. Kérésre a nevező köteles elküldeni a díjnyertes fotó módosítatlan eredeti változatát.
- A képek e-mailben, csatolmányként küldendők a office@tonetroopers.org címre “Urban Birth” tárggyal.
Az e-mail a nevező személy következő adatait kell hogy tartalmazza:
BENEVEZETT kategória
TELJES NÉV
LAKHELY
TELEFONSZÁM
Beküldési határidő: 2009. Április 22. 2400
10 fénykép lesz kiválogatva mindkét kategóriából egy háromtagú szakmai zsűri által, amelyek Szent György Napokkor, a “Thermo Session” nevű rendezvényen kerülnek kiállításra 2009. április 25-én.
A nyertesek egyedi tárgyi ajándékokat, valamint egy belépőt nyernek a “Thermo Session” rendezvényre. A nyertesek e-mail-ben lesznek értesítve.
Tone Troopers nem fogja eladni, vagy bármi módon értékesíteni a fényképeket.
Tone Troopers nem vállal felelősséget az elveszett vagy félreirányított fényképekért.
Tone Troopers tagok és közvetlen családtagjaik nem nevezhetnek.
Tone Troopers fenntartja a jogot hogy publikálja a fényképeket a szerző feltüntetésével bármilyen nyomtatott formában, illetve a www.tonetroopers.org honlapon.
A fénykép elküldésével elfogadod a szabályokat, feltételeket, követelményeket és megkötéseket. Sok sikert!
Mindig itt kötünk ki!
Újabb képek.
Oberon Csőszínház
A következő videó egy trailer az előadásból.
Akit érdekel az előadás és nem tud eljutni Nagyváradra, hogy megnézze, az megnézheti Székelyudvarhelyen, az Országos Diákszínjátszó Fesztiválon (Odif), 2009. április 17.-én 12:30-tól, a Művelődési Házban.
Az Oberon Csőszínház netes elérhetősége: http://partiumszinpad.uw.hu/
K.B.Gábor
Mindig itt kötünk ki!
kedd, április 07, 2009
Székely Gábor, mesterképzés, jelenet, színház, archívum
Mindig itt kötünk ki!
Egyetem Napja
az egyetem szerdától péntekig egy kis kikapcsolódást ajánl mindenkinek. Egyetem Napját ünnepeljük. Gyertek el és nézzétek meg. Még én is elmegyek, hogy láthassam.
K.B.Gábor
Mindig itt kötünk ki!
vasárnap, április 05, 2009
Képek
péntek, április 03, 2009
Lemondott
Silaghi elfogadta Meleg Vilmos lemondását
Bihar megye - Lucian Silaghi a Nagyváradi Állami Színház főigazgatója ma aláírta Meleg Vilmos lemondási kérelmét. Az erről szóló megbeszélésen a két vezető mellett jelen volt Dimény Levente színész és Szabó Ödön RMDSZ-es megyei tanácsos is.
„Az elmúlt hetekben az igazgató javaslatára vártam a lemondással, ugyanis amíg a Bihar Megyei Tanács -
Képek
Kiss Bora képei következnek amik Írországban készültek 2008.-ban.
Mindig itt kötünk ki!
csütörtök, április 02, 2009
MTF - The Next Generation Chance
Megérkeztem Budapestre. Beköltöztem a lakásba, ahol laktam, amit - a lehetetlenségek kizárásos alapján - természetesen nem a főiskola szerzett nekem, de nem is ők fizették! Végülis mire van az ösztöndíj, nem? Közben írtam egy-két e-mailt. Többek között dr. Mizerák Katalinnak is. Megszereztük egymás telefonszámát, és este jön egy telefon:
"Szép estét, Gyulám! Nem fog ma este unatkozni? Nem, mintha lenne időm, csak aggódom!"
Teljesen leszakadtam ettől! Ilyet nem is éreztem sose. Nagyon furcsa dolog volt... És én meg mentegetőztem, hogy "ó, dehogyis... persze... minden rendben lesz..." és közben úgy éreztem magam, mint akinek senkije sincs. Eltelt... igazából semmi érdekes nem történt... még TV se volt, csak egy kis lopott internet, meg a zenéim. Nem volt vicces. Aztán az új ágy tesztje.
Február 1, vasárnap:
Egy régi barátnőmmel járkáltunk mindenfelé, és próbáltam otthonomnak érezni a várost. Nem nagyon ment nehezen. Este pedig - azt éreztem, hogy sajnos minden estém ugyanígy fog eltelni - megint az internet, zene. Az ágy.
Február 2, hétfő:
Az első nap. Eszméletlen, hogy a Kazinczy utcai épület szinte minden fontos embere (Zsámboki Marcelltől Szigeti Oktáviáig) értem tette tönkre magát, hogy kiderüljön, mit is kellene nekem ott csinálni, és melyik osztályokban.
További napok:
Az érdekességekről beszélnék inkább. Azt kell tudni a főiskoláról, hogy még soha nem volt vendégdiákja, ezért mindenki úgy kezelt, mint egy UFO-t, de a jó értelmében. Vagyis mindenki pozitívan állt hozzám, meg akartak ismerni, és fordítva is, persze. Ami méginkább tetszett a tanárok részéről, hogy nem álltak oda és foglalkoztak velem, mint egy bénával, hanem valahol biztosak voltak abban, hogy majd úgyis felzárkózom. Ők is hülyén érezték volna magukat, én is, és az osztálytársaim is. Nem szerettem volna hátráltatni a munkájukat. Az viszont nehéz volt. Már az első tanítási nap után rájöttem, hogy nagyon kemény dolgom lesz itt, viszont minden fáradtságom ellenére, muszáj volt bent maradnom az épületben és gyakorolni, gyakorolni és végeérhetetlenül gyakorolni.
A tanárok további jófejsége, hogy minden tanár a lehető legtöbb anyagot adta a kezembe, némelyik teljes szakkönyveket, hogy tanulhassam, ha valóban érdekel a dolog. És nem mondhatom, hogy nem vettem hasznukat.
Aztán a tudatos tanítás, kikészített. Annyira felkészültek a tanárok (persze ott is vannak kivételek), és profik a saját szakmájukban, hogy nem adnak maguknak hibalehetőséget pedagógiai szinten. Kedves élményem volt (mégis rosszul éreztem magam), hogy egy tanár bejött órára, közölte, hogy ő ma nem készült a bizonyos órára, viszont elbeszélgethetnénk, és akit nem érdekel a dolog, az nyugodtan menjen ki, mertsenkit nem fog beírni hiányzónak. Természetesen senki nem ment ki, viszont a tanár óra végén beírta magát hiányzónak a tanári naplóba. És még én szégyeltem magam.
És az utolsó említést igénylő történet, hogy utolsó héten az összes, engem tanító tanárnak vizsgaidőszak volt meghírdetve. És mindenki tiszetsségesen, kemény vizsgáknak alávetve magát, vizsgáztatott, engem, a szerencsétlen erdélyi színész-palántát.
Az egy másik történet, hogy a felvett tantárgyaimból két tantárgyból kaptam 4-est, a többiből 'jeles'-et vizsgáztam. És egyáltalán nem mondhatom hogy könnyű volt.
Az biztos, hogy szakmailag sokat fejlődtem és tanultam, rengeteg szakkönyvvel és kellékkel érkeztem haza. És ami mégjobb, hogy rájöttem: valóban tudok táncolni. Az itteni egyetemmel ellentétben, mert itt még nem jöttem rá, hogy valóban színpadra való vagyok-e. (Rettenetes ez a megfogalmazás, de értitek, nem?)
Mindig itt kötünk ki!