Izenet régi-új iskolámba

Köszönjük, igen, mink is megkezdtük azt a boldog új évet csak egy rövidke távolságban az iskolától. Nem mondhatom, hogy lélekben ott voltunk – francokat – lélekben magunkba roskadtunk. Bár tudom, hogy nem fog tetszeni sokaknak a következő kijelentésem, de igazán nem tudjuk, hogy itt jobb-e vagy „otthon”. Megbetegedések, rossz hírek „otthonról”, „hon”-vágy – vagy mi (?) – amúgy, köszi, jól megvagyunk. (Még az sem érdeklődik rólunk, akinek leginkább kéne… igazán csak néhány szó, kérdés, javaslat, buzdítás, vigasz, valami, ami mégiscsak több, mint az, hogy két kényszerszabadságra fogott osztálytársunktól nagyjából megtudtuk, hogy kik fognak tanítani.)

Nos, sokaknak már az is vigasz, hogy ingyen ehetünk, és ihatunk vizet, sokaknak viszont alig vigasz az, hogy néhány normális osztálytársával még beszélgetni is tud.

Igazából mindennek örülhetnénk, elvégre milyen sok fesztiválon nem vehettünk részt adminisztrációs és időhiányos problémák miatt, ugye… Csak… csak… csak…

Pl: David Esrig = hiányzó, igazolatlan hiányzás… pirossal bekeretezve

Florin Fieroiu = Eduard Gabia

Lázár panzió = Rubin étkezde

És még sorolhatnám a félreértések végeérhetetlen hosszát, ugyanis másodpercenként újabbak érnek… Igen, talán ettől lehetne érdekes, de valamiért többnyire azt gondoljuk, hogy tudnánk mit kezdeni ezzel az időnkkel.

Félreértés ne essék, nem panasz, csak jelentés a távolból! Nos reméljük, hogy otthon mégiscsak jobban működnek a dolgok. Hiszünk a rektor úr szavainak, miszerint minden sínen van, mint József Attila… reméljük, hogy a rektori iroda most már teljes pompájában, masszázs-zuhannyal készen áll a kezdéshez.

Még egyszer, köszönjük az aggódó kérdéseket, jól vagyunk, próbálunk lenni…

Szeretettel a távolból,

I. év, színész szak, mesteri fokozatMindig itt kötünk ki!