Azon a reggelen ugyanúgy ébredt mindenki. Óracsörgés, „jajistenem”, tükörbenézés, fogmosás, ha kellőképpen felforrósodtál az álmoktól, zuhanyzás, valami ordító zene, mit vegyek fel – kérdés, orrpiszka – fülpiszka! És máris indulhatunk be az iskolába. ISKOLÁBA! Ugyan! Ez már EGYETEM. Itt mi már felnőttként veszünk levegőt, már tudunk bánni az idő, óra, perc, másodperc rejtelmeivel, a saját szabadságunkkal. Szóval kilépsz az ajtón, várva, hogy mi történik ma! Ma még mi a tegnap! Az éjszakai próba, a tegnap éjben megszületett gondolat. A bentlakás unalmasan fehér falait elhagyva, visszalépek egy megtorpant pillanatra. SZIGORÚAN TILOS! elolvasom a kifüggesztett szöveget románul, aztán gyorsan magyarul is, reménykedve, hogy a román tudásommal van baj! És nem! Éjszaka tizenkettőkor kapuzárás. Tilos a ki és be járkálás! Rektori pecsét! Mi! Mi!! Mi!!! De kérem hölgyeim és uraim! Tisztelt vezetőség! Rektor úr! Kollégák! Hahó Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem, csörögjön már be ide is a reggeli ébresztő! Igen! Szomorkás nevetés fog el, ha arra gondolok, ez nem csak egy ártalmatlan tréfa! Gondolom ezzel a glosszával én már ki is vagyok tiltva!?
Gecse Ramóna
Mindig itt kötünk ki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése