Ad notam Juhász Gyula
Határozatok jöttek, mentek, te maradtál.
Emlékeimet lassan, kifakult, vanish illatú pokrócok hűlt helye beteríti,
és nem mentem utánad, hogy együtt keressük a kollégium egyre mélyebb erdejébe.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
Ma már nem reszketek tekintetedre,
Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
Ne hidd Lajos, hogy ez hiába volt
És, hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
Parókában és belső monológban
És minden hangosabb köszönésben
És minden összetépett kérésben
És egész egyetemi életemben
Élsz és kiskirálykodsz, Ááá-men!
Kányádi Szilárd
Mindig itt kötünk ki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése