Egyetem Napja

Tisztelt Ismerősök, Barátok, Szinisek,
az egyetem szerdától péntekig egy kis kikapcsolódást ajánl mindenkinek. Egyetem Napját ünnepeljük. Gyertek el és nézzétek meg. Még én is elmegyek, hogy láthassam.
K.B.Gábor

Mindig itt kötünk ki!

Képek

Újabb képek érkeztek. Helyszín: Gyergyószentmiklós. A beküldő Székely Andrea. A képen szereplők: Norbi meg Csaba.


Köszönjük a képeket. Persze még mindig várunk újabb és újabb képeket.
Mindig itt kötünk ki!

Lemondott

Silaghi elfogadta Meleg Vilmos lemondását

Bihar megye - Lucian Silaghi a Nagyváradi Állami Színház főigazgatója ma aláírta Meleg Vilmos lemondási kérelmét. Az erről szóló megbeszélésen a két vezető mellett jelen volt Dimény Levente színész és Szabó Ödön RMDSZ-es megyei tanácsos is.

Dimény Levente és Meleg Vilmos, művészeti vezető

„Az elmúlt hetekben az igazgató javaslatára vártam a lemondással, ugyanis amíg a Bihar Megyei Tanács - mely a színház fenntartója is - el nem fogadta idei költségvetését, addig Silaghi igazgató nem akart tárgyalni a lemondásomról” - mondta Meleg Vilmos a Szigligeti Társulat művészeti igazgatója. „Miutan azonban megkaptuk a költségvetést, kérésemre a direktor aláírta felmentésemet. A hatályos törvények értelmében május 7-ig még a művészeti igazgatói funkcióban maradok. Én azt kértem, hogy addig maradhassak tisztségemben, amíg az idei évad utolsó premierjének, az Elefántembernek a munkálatai el nem kezdődnek, mert ezzel biztosítva lesz az, hogy az általam lekötött ígéret beindul. Ennek munkálatai május 5-én kezdődnek el, én másnap le is mondok, és már aznap ki is lehet majd írni a versenyvizsgát a művészeti igazgatói tisztségre. Meleg Vilmos hozzétette, hogy lemondását követően színészként és esetleg rendezőként kíván tovább tevékenykedni a Szigligeti társulatnál. Dimény Levente, aki a színészek képviseletében volt jelen a megbeszélésen, lapunknak elmondta: „mindenki számára megfelelő egyezség született. Meleg Vilmos lemondásával ki lehet írni a versneyvizsgát, és mivel a társulat engem jelölt, én biztos, hogy jelentkezni fogok a tisztségre” - közölte a színész.

Mindig itt kötünk ki!

Képek

Sajnálatos módon eddig csak egy ember küldött nekünk fotókat a felhívásra. No de nem baj mert még mindig várjuk a fotókat. Ha valaki nem értené, hogy miről van szó akkor még egyszer: Fotókat várunk a kikoto.ujsag@freemail.hu, bármilyen témában csak veletek kapcsolatban.


Kiss Bora képei következnek amik Írországban készültek 2008.-ban.



Mindig itt kötünk ki!

MTF - The Next Generation Chance

Január 31, szombat:

Megérkeztem Budapestre. Beköltöztem a lakásba, ahol laktam, amit - a lehetetlenségek kizárásos alapján - természetesen nem a főiskola szerzett nekem, de nem is ők fizették! Végülis mire van az ösztöndíj, nem? Közben írtam egy-két e-mailt. Többek között dr. Mizerák Katalinnak is. Megszereztük egymás telefonszámát, és este jön egy telefon:

"Szép estét, Gyulám! Nem fog ma este unatkozni? Nem, mintha lenne időm, csak aggódom!"

Teljesen leszakadtam ettől! Ilyet nem is éreztem sose. Nagyon furcsa dolog volt... És én meg mentegetőztem, hogy "ó, dehogyis... persze... minden rendben lesz..." és közben úgy éreztem magam, mint akinek senkije sincs. Eltelt... igazából semmi érdekes nem történt... még TV se volt, csak egy kis lopott internet, meg a zenéim. Nem volt vicces. Aztán az új ágy tesztje.

Február 1, vasárnap:

Egy régi barátnőmmel járkáltunk mindenfelé, és próbáltam otthonomnak érezni a várost. Nem nagyon ment nehezen. Este pedig - azt éreztem, hogy sajnos minden estém ugyanígy fog eltelni - megint az internet, zene. Az ágy.

Február 2, hétfő:

Az első nap. Eszméletlen, hogy a Kazinczy utcai épület szinte minden fontos embere (Zsámboki Marcelltől Szigeti Oktáviáig) értem tette tönkre magát, hogy kiderüljön, mit is kellene nekem ott csinálni, és melyik osztályokban.

További napok:

Az érdekességekről beszélnék inkább. Azt kell tudni a főiskoláról, hogy még soha nem volt vendégdiákja, ezért mindenki úgy kezelt, mint egy UFO-t, de a jó értelmében. Vagyis mindenki pozitívan állt hozzám, meg akartak ismerni, és fordítva is, persze. Ami méginkább tetszett a tanárok részéről, hogy nem álltak oda és foglalkoztak velem, mint egy bénával, hanem valahol biztosak voltak abban, hogy majd úgyis felzárkózom. Ők is hülyén érezték volna magukat, én is, és az osztálytársaim is. Nem szerettem volna hátráltatni a munkájukat. Az viszont nehéz volt. Már az első tanítási nap után rájöttem, hogy nagyon kemény dolgom lesz itt, viszont minden fáradtságom ellenére, muszáj volt bent maradnom az épületben és gyakorolni, gyakorolni és végeérhetetlenül gyakorolni.

A tanárok további jófejsége, hogy minden tanár a lehető legtöbb anyagot adta a kezembe, némelyik teljes szakkönyveket, hogy tanulhassam, ha valóban érdekel a dolog. És nem mondhatom, hogy nem vettem hasznukat.

Aztán a tudatos tanítás, kikészített. Annyira felkészültek a tanárok (persze ott is vannak kivételek), és profik a saját szakmájukban, hogy nem adnak maguknak hibalehetőséget pedagógiai szinten. Kedves élményem volt (mégis rosszul éreztem magam), hogy egy tanár bejött órára, közölte, hogy ő ma nem készült a bizonyos órára, viszont elbeszélgethetnénk, és akit nem érdekel a dolog, az nyugodtan menjen ki, mertsenkit nem fog beírni hiányzónak. Természetesen senki nem ment ki, viszont a tanár óra végén beírta magát hiányzónak a tanári naplóba. És még én szégyeltem magam.

És az utolsó említést igénylő történet, hogy utolsó héten az összes, engem tanító tanárnak vizsgaidőszak volt meghírdetve. És mindenki tiszetsségesen, kemény vizsgáknak alávetve magát, vizsgáztatott, engem, a szerencsétlen erdélyi színész-palántát.

Az egy másik történet, hogy a felvett tantárgyaimból két tantárgyból kaptam 4-est, a többiből 'jeles'-et vizsgáztam. És egyáltalán nem mondhatom hogy könnyű volt.

Az biztos, hogy szakmailag sokat fejlődtem és tanultam, rengeteg szakkönyvvel és kellékkel érkeztem haza. És ami mégjobb, hogy rájöttem: valóban tudok táncolni. Az itteni egyetemmel ellentétben, mert itt még nem jöttem rá, hogy valóban színpadra való vagyok-e. (Rettenetes ez a megfogalmazás, de értitek, nem?)

Horváth Gyula-A

Mindig itt kötünk ki!

Rektor

Kedves Főiskolások és nemcsak!

Ezt is megértük. A Rektor Úr oldala beindult és működik. Bárki kommentálhat, irhat neki. Kérem használjátok. Egyszerű. Kattintani kell a Rektor fényképére. Aki nem ismerné még a Rektort akkor a lap tetején lévő úr fényképe az.

K.B.Gábor
Mindig itt kötünk ki!

Felhívás!

A nagyváradi színház Szigligeti Társulatának színészei a Színházi Világnap alkalmával kérnek mindenkit, aki támogatja a megújulást és egy jobb színház ügyét, hogy március 27-én a nap folyamán bármikor helyezzen el jelzésképpen valamit (virág, gyertya, lufi, kavics, stb.) a színház lépcsőjére.
Köszönjük!

Mindig itt kötünk ki!

Színházi világnap a Figuránál

Georg Büchner:
Leonce és Léna

Játszák:
Leonce..............................Veres Előd
Léna..................................Máthé Annamária
Valerio..............................Barabás Árpád
Nevelőnő...........................Bartha Boróka
Rosetta..............................Boros Mária
Péter, Popo birodalmának királya........Szabó Eduárd
Szertartásmester................Vass Csaba f.h.
Államtanács elnöke...........Vajda Gyöngyvér
Udvarmester......................Gazdag Erzsébet

Rendező: Béres László
Dramaturg: Ungváry Zrínyi Ildikó m.v.
Díszlet/jelmez: Laczó Henriette m.v.
Zene: Cári Tibor m.v.

Bemutató: 2009. március 27.

A Leonce és Léna eseményei az emberiség kertjében történnek. Itt próbál uralkodni Popo király az elvont eszmék segítségével, itt keresi a mindennapok boldogságát Valerio és itt üldözi a szerelmet Leonce és Léna is. A történet minden bizonnyal a felnőtté válás drámája (akárcsak az előképek: Shakespeare Hamletje és Romeó és Júliája), ennek terhe elől próbál maszkokba menekülni Leonce, és ezért indul útnak. Büchner drámájában az út szimbolikus jelentőségű: saját sorsukba avatja be be a szereplőket, megtapasztaltatja velük azt az énjüket, amely őszintén feltárulkozik, és amely mégis sorsszerűen esik egybe azokkal az ideálokkal, amelyek elől mindketten menekülnek. Leonce számára a felnőttéválás egzisztenciális feladatán túl az a felismerés az igazán nagy teher, hogy az őt körülvevő maníros-hazug világ érintkezési és életvezetési formáiban a véletlen játéka folytán ráismer önmagára és Lénára. A kérdést most tehát az, hogy hova lehet ezentúl menekülni, és szabad-e megőrizni ezt az újonnan felfedezett ént – nem marad más hátra, mint a Játék emberközi világa, egy artisztikusan teremtett kétszemélyes lét, ahol a keser-édes szerelembe lehet kapaszkodni – a többi megannyi álom, fikció.

Az emberi természetben szörnyű egyformaságot találok, az emberi viszonyokban elháríthatatlan hatalmat, amely mindenkinek megadatott, és nem adatott meg senkinek. Az egyes ember csak hab a hullámon, a nagyság puszta véletlen, a lángész hatalma bábjáték, nevetséges küzdelem a vastörvénnyel, melyet felismerni a legfőbb dolog, de úrrá lenni rajta képtelenség. Már eszem ágában sincs meghajolni a történelem parádés lovai és léhűtői előtt. (...) Automata vagyok: lelkemtől megfosztottak.
Georg Büchner: Levél menyasszonyának (Giessen, 1834.január)

A nagy szerelem a legéletebb az életben. Csúcspontja az életérzésnek és a magamérzésnek. És semmibe se vegyül oly gyakran a halál gondolata, mint a nagy szerelemébe és az együttmeghalás örökké édes örvénye marad.
Balázs Béla: Halálesztétika

A szokás az egyén és környezete között vagy az egyén és önnön különcködései között létrejött kompromisszum, egy szürke sértehetetlenség garanciája, az egyén létezésének villámhárítója. A lélegzés szokás. Az élet szokás.
Samuel Beckett: Proust

Az embereknek szükségük van a szokásokra; berendezkednek ezekben, lakályossá teszik őket, megpihennek bennük. Bennük „lakoznak” (Heidegger).

Ebben a megszokásra való rászorultságban áll az ember konstitutív lustasága.
Ez a semmittevés, a csak megszokott ismétlése, a megszokás épületének el nem hagyása a lustaság bűnére vezet. Ez maga a derűtlenség, hogy minden a szokott menetét járja vég nélkül, és nem lehet rajta változtatni. Tehát abba lehet hagyni a tevékenységet, és ágyban lehet maradni. Restség, szomorúság, letörtség, unalom áll be. Ezt a melankóliát a felismerés tétlensége töri meg, a múzsai idő, a filozófia szokása. Ha a lustaság hanyagsággal jár együtt, akkor a múzsai idő az élénkséggel, ami a mozgalmasság örömében, az utazásban fejeződik ki. Ám az utazás is kétértelmű: szétszórtság, hiábavaló menekvés az unalom elől, de teoretikus kíváncsiság, a megismerés öröme, kutatásvágy is. Ez a megismerési eszmény az utazások és felfedezőutak révén történő képzés hagyományának része. A kutatóutak esetében a művészet, a tudomány és az irodalom mindig szoros közelségben járt.
Hannes Böhringer: Lustaság, szokás, hétköznap

Mindig itt kötünk ki!

Csak Meleg Vilmos lemondását tartják elfogadhatónak

Dimény Levente a lehetséges utód
Továbbra is kitart a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulatának jelentős része amellett, hogy Meleg Vilmos társulatvezető lemondása az egyetlen lehetséges megoldás a jelenlegi helyzetben. Mint ismeretes, a társulat színművész tagjainak többsége beadvánnyal fordult a megyei tanácshoz, illetve a színház főigazgatójához Meleg Vilmos leváltását kérve. Erre vonatkozó szándékukat ma sajtótájékoztatón erősítették meg a színművészek a színház lépcsőjén, ugyanis a színházba - feltehetően a főigazgató utasítására - nem engedték be az újságírókat. Az említett beadványt, illetve a színészek álláspontját az alábbiakban olvashatják.

A Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulatának színészei, figyelembe véve a megjelent sajtóhíreket és Lucian Silaghi főigazgató sajtónak adott nyilatkozatait, nyilvánosságra hozták a Meleg Vilmos művészeti igazgató felmentését kérő beadványukat. Hangsúlyozzák, hogy beadványt a megjelent hírekkel ellentétben nem egy kisebb csoport, hanem a művész személyzet 27 tagja írta alá. Tudomásul vették, hogy jelenleg törvényes keretek között a művészeti igazgató csak társulati tag lehet, ezért egyöntetű szavazattal megválasztották ennek a funkciónak a betöltésére Dimény Levente színészt, akinek a személyében garanciát látnak arra, hogy az évad hátralévő részében a zavartalan átadás-átvételt lebonyolítsa és az általuk kért változásokat előkészítse.

Elutasítják azt az indokot miszerint a színház pénzügyi gondokkal küzd, tekintve, hogy ez a kérdés nem érinti közvetlenül a művészeti arculat kialakítását, továbbá azt az indokot is miszerint az évad végéig továbbra is Meleg Vilmos, mint tapasztalt vezető kell, hogy ellássa ezt a tisztséget, egyúttal egy esélyt kapva a problémák megoldására. A színészek ragaszkodnak az azonnali váltáshoz, tekintve, hogy éppen évadból hátralévő idő szükséges az átadás átvétel lebonyolításához és a következő évad előkészítéséhez, továbbá nyomatékosan kijelentik, hogy Meleg Vilmos vezetői kompetenciáját és tekintélyét három hónap alatt nem látják helyreállíthatónak. Tekintve, hogy a színház statútuma szerint a művészeti igazgatóság nem egy önálló posztot, hanem egy megbízatást jelet, Meleg Vilmos színészként továbbra is a társulat tagja marad. Nem látják alátámasztottnak és érthetetlen számukra, hogy a főigazgató miért ragaszkodik Meleg Vilmos személyéhez.

Éppen ezért felszólítják Meleg Vilmos művészeti igazgatót, hogy szóban tett ígéretéhez híven adja be a lemondását, illetve Lucian Silaghit, hogy a lemondásnak helyt adva és a színészek kérésének megfelelően a versenyvizsga kiírásáig nevezze ki Dimény Levente színészt a társulat művészeti vezetőjének.

A Bihar Megyei Tanács
és
Lucian Silaghi vezérigazgató úr
figyelmébe

Tisztelt Megyei Tanács!
Tisztelt Vezérigazgató úr!


Alulírottak, a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulatának színészei azzal a kéréssel fordulunk önökhöz, hogy hivataluk által biztosított jogkörüknél fogva, vizsgálják felül a Szigligeti Társulat jelenlegi művészeti igazgatójának az elmúlt hat évben végzett munkáját, annak eredményességét, illetve az alább felsorolt indokok alapján vonják vissza megbízatását, és írjanak ki versenypályázatot a társulat művészeti igazgatói funkciónak a betöltésére.
Meleg Vilmos jelenlegi művészeti igazgatót, aki 2002. május 31-től vezeti társulatot, a továbbiakban sem szakmai, sem vezetői kvalitásai miatt nem tartjuk alkalmasnak arra, hogy ezt a funkciót betöltse.

1. Elsősorban amiatt, hogy az ő vezetése alatt a társulat megítélése, presztízse mind szakmai körökben, mind a közönség részéről folyamatosan romlott, a váradi magyar színjátszás deklaráltan minden szempontból utolsónak számít a többi erdélyi magyar társulat között. Lezüllesztette a színházat a középszerre, amatőr, haknizó társulat lettünk, pedig úgy érezzük, hogy jobb sorsa vagyunk érdemesek. Évek óta nem veszünk részt rangos fesztiválokon, hogy a díjak, elismerések hiányát ne is említsük, illetve azokon a fesztiválokon, amelyeken alanyi jogon részt vesz a társulat (pl. a kisvárdai Határon Túli Színházak Fesztiválján) szinte mindenik előadás megbukik. Szakmai, kritikai körökben, színészkollégákban szánakozás és erős előítélet alakult ki a a társulat munkája iránt, amit méltatlannak és megalázónak találunk. Nem akarunk igénytelenséget, esztétikailag, erkölcsileg beszűkült értékrendet és kapcsolatrendszert szolgálni.

2. Nincs a jelen kihívásainak, követelményeinek megfelelő szakmailag megalapozott művészeti programja a vezetésnek, továbbá professzionálisan megtervezett intézményszervezési stratégiája sem. Az erre vonatkozó döntéseket – az évadtervezés, vendégművészek meghívása, pénzügyi gazdálkodás – jórészt az igazgató hatáskörébe és felelősségébe tartozik. Nem látunk határozott célokat, rövid- és hosszútávú terveket, amelyek stabilitást, a határozott művészeti- és intézményi arculat kialakulását tartanák szem előtt. A évadok tervezése esetlegesen történik, a produkciók színvonala nagyon ingadozó, ezért színházszerető közönség sem tud kialakulni. Ha egy színházi társulat munkája jól szervezett és jól teljesít, akkor az abban mutatkozik meg, hogy a közönség honorálja azzal, hogy egyre nagyobb létszámban megy el az előadásokra, szakmai fórumokon pozitívan értékelik a produkciókat, meghívják azokat, illetve ha a vezetés jól gazdálkodik a szellemi és anyagi javaival. Ebből a szempontból egyetlen pozitív eredményt sem tud felmutatni a művészeti igazgató.

3. Szinén méltatlannak, az intézmény rangján alulinak tartjuk, hogy igénytelenül kivitelezett, az olcsó szórakoztatást vagy éppen az értelmetlen kísérletezést szolgáló produkciókban vegyünk részt. A minőségi szórakoztatás nem feltétlenül pénzkérdés, hanem elsősorban kompetenciát igényel. Bármilyen műfajról is van szó, egy előadás minősége nagyon sokban függ a rendező szakmai felkészültségétől, koncepciójától és attól, hogy hogyan tud együtt dolgozni a színészekkel, hogy azok a lehető legtöbbet nyújthassák. Éppen ezért a munkánk és a közönség iránti érzett tiszteletből és felelősségből ezeknek a feltételeknek megfelelő rendezőkkel szeretnénk dolgozni.

4. Egy művészeti igazgatónak nem feladatköre az, hogy rendezzen. Meleg Vilmos igazgató évek óta rendez, a 2007-2008-as évadban négy előadásnak volt a rendezője, pusztán ez a tény is megkérdőjelezi, hogy igazgatói teendőit el tudja-e látni.

5. A fentiekben megfogalmazott hiányosságok miatt a váradi magyar színházba járó közönség száma drasztikusan csökken, csak az elmúlt évadban 300 bérletes pártolt el a színháztól. Az értelmiségi réteg szinte egyáltalán nem jár színházba, a fiatalok a középiskola befejeztével szintén távol maradnak az előadásoktól, mert nem alakul ki bennük fogékonyság, kíváncsiság a színházi élmények befogadására. Azok a rétegek, amelyek minden más városban a közönség gerincét alkotják, a váradi színházban hiányoznak érdektelenné váltak a színház iránt. Ennek az okát szintén a megfelelő vezetés, közönségépítési szándék és terv hiányában látjuk. A színház közintézmény így elsőrendű felelőssége és feladata a fenntartó közösség minden rétegének a szolgálata.

6. Rossz a belső szervezés, a művészi és kiszolgáló személyzet munkájának a vezetése. Pontatlanság, a fegyelem hiánya, igénytelenség és felelőtlenség uralkodik a társulatban, sem a jól elvégzett munkának, sem az hiányosságoknak nincs következménye. A művészeti igazgatónak feladata lenne a társulatépítés, hogy a társulat tagjait ne engedje emberileg, szakmailag elzülleni. Tekintély, határozottság, következetesség hiányában ez teljesen lehetetlen.

7.Annak ellenére, hogy a jelenlegi évadban történt elmozdulás a változás irányába, tekintve, hogy neves vendégrendezőkkel volt alkalmunk dolgozni, a próbafolyamatok alatt ők is a munka ellehetetlenítésébe, igénytelenségbe, szervezetlenségbe ütköztek. Változtatási szándékunkkal színházi szakmai közösség jelentős része egyetért és támogatásáról biztosít.
A színház statútuma lehetővé teszi a művészeti tanács felállítását és tanácsadói testületként való működését. Az elmúlt hat évben a művészeti tanács fokozatosan megszűnt létezni, a továbbiakban szeretnénk biztosítani annak megválasztását és rendszeres összehívását.
A fentiek miatt ismételten kérjük Meleg Vilmos felmentését művészeti igazgatói megbízása alól és pályázat alapján történő versenyvizsga kiírását a funkció betöltésére.
Úgy gondoljuk, hogy jelen körülmények között a társulat nem képes belülről megújulni tehát kérjük, hogy az objektivitás érdekében a pályázó ne lehessen társulati tag.
Kérjük, hogy a művészeti igazgató mandátumát max. 5 gazdasági évben határozzák meg.
Kérjük, hogy a pályázatok elbírálását szakmai és pártatlan bizottság lássa el, a jelentkezés feltétele legyen:
a koherens, szakmailag megalapozott és a közönség szolgálatát szem előtt tartó művészeti program
szakmai és vezetői tapasztalat
intézményi managmentben való jártasság.
Tisztelettel:
a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata

Nagyvárad, 2009. március 5.

Jelen kérvény kelt három példányban, egy átadásra került Lucian Silaghi vezérigazgatónak, egy a Bihar Megyei Tanácsnak, egy maradt a társulatnál

A Szigligeti Társulat művész személyzetének nyilatkozata

A Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulatának színművészei megerősítik azt a hírt, miszerint beadvánnyal fordultak a színház főigazgatójához, Lucian Silaghihoz és a színház fenntartójához, a Bihar Megyei Tanácshoz, amelyben kérik Meleg Vilmos jelenlegi művészeti igazgató felmentését tisztsége alól, tekintve a színház folyamatos művészi hanyatlását illetve a belső szervezés és fegyelem fokozatos romlását.

Miután Meleg Vilmos szóban többször is jelezte lemondási szándékát, a társulat művészeti személyzete megnevezte az általa erre a tisztségre megfelelőnek tartott személyt, akinek személyében garanciát látott a változás elindítására. Következésképpen Lucian Silaghi főigazgató társulati gyűlést hívott össze, ahol megjelent a társulat művész személyzete, technikai- és kiszolgálószemélyzete. A fent említett indítványozók nem fogadták el a főigazgató ajánlatát, mely szerint az évad végéig halasztaná Meleg Vilmos művészeti igazgató leváltását és Meleg Vilmos sem erősítette meg azonnali lemondási szándékát. Miután a művészek nyomatékosan kérték a probléma azonnali megoldását patthelyzet alakult ki, a főigazgató indulatában sértő megjegyzésekkel illette a művész személyzetet, minek következtében a társulat művészei tiltakozásul elhagyták a gyűlést.

A helyzet megoldására a döntés Lucian Silaghi főigazgató úr kezében van, a társulat reményét fejezi ki, hogy a szervezetlenég és a további botránykeltés elkerülése érdekében, a változás elindításához elkerülhetetlen lépések megtétele mellett dönt, ezzel is biztosítva a 2008-2009. évad befejezését normális körülmények között és a következő évad zavartalan előkészítését.
Mindig itt kötünk ki!

No Comment