Ezt mondják rólunk

Ezek a cikkek magunkért beszélnek!

Mindig itt kötünk ki! – ez a szlogenje a Színházművészeti Egyetem Kikötő című diáklapjának. Az újságnak tegnap jelent meg az ötödik száma: van benne interjú, élménybeszámoló, pályázati felhívás és irodalom is. A lap születéséről és tartalmáról beszélgettünk Fekete Zsolt és Orbók Áron szerkesztőkkel: „Minden olyan dolog benne van az újságban, amellyel próbálunk kikötni valahová” – jelezték. Az első éves mesterképzős színészfiúk elmondták: a márciusi lapszámban pletykarovatot is indítanak.


A Kikötő elődje a Példány volt – a régi újság azonban megszűnt, hiszen a szerkesztők időközben elvégezték az egyetemet. Fekete Zsolt ötlete volt a lap újraindítása: „Nem volt aki foglalkozzon a Példánnyal. Úgy gondoltuk, érdemes kísérletet tenni egy új lap létrehozására. Arra törekszünk, hogy a Kikötő hosszabb életű legyen, mint elődjei. Bár eddig még nem jött össze, de havi rendszerességgel szeretnénk megjelentetni az újságot. Próbaidőszakban és bemutatók előtt kevesebb időnk jut a lapszerkesztésre” – mondta Fekete Zsolt.

„Jelen pillanatban Zsolttal ketten vagyunk a szerkesztőségben, de a másodéves Balog Dóra is beállt közénk. Kolozsi Boros Gábor (aki ősztől gyergyószentmiklósi színész) készített az újságnak egy blogot (http://kikotoujsag.blogspot.com/), ahová feltesszük az új lapszámok tartalmát és minden érdekességet, ami az egyetemen történik. Nemsokára az egyetem hivatalos honlapjához is linkelik a blog címét” – mondta Orbók Áron. A legújabb bejegyzésben például arról olvashatunk, hogy Kolozsi Borsos Gábor sízés közben eltörte a lábát, és minden látogatót szeretettel vár... a kórházban.

A Kikötőben állandó az irodalmi és zenés rovat: a versek, kisprózák a diákok tollából származnak, a hangszerekről szóló meséket Strausz Imre István írja (aki tavaly még diák volt, most már tanít az egyetemen). Próbálkoznak aktualitásokkal is: most például a szesszióról, vizsgákról számoltak be a szerkesztők. Kupás Anna interjút készített két másodéves diákkal, Zsolt és Áron pedig az első- és harmadéves színisek mesterségvizsgájáról írtak élménybeszámolót.

Leggyakrabban Nagy Júlia, Bekő Fóri Zenkő, Horváth Gyula és az Internetpolicok írnak az újságba. „Az Internetpolicok, Benci és Csabi (azaz Kónya Ütő Bence és Vass Csaba), akik álnéven írnak különböző vicces dolgokat” – mesélték a fiúk.
„Van egy nagy hírünk: a márciusi számban megszületik az első pletykarovat, amely nagyon-nagyon izgalmas lesz” – ígérik a szerkesztők.



A Kikötő karácsony előtt verspályázatot hirdetett. A legjobb kétsoros verset az Internetpolicok küldték be A csúzsa momlokon hókolt címmel. A legjobb négysorost Bekő Fóri Zenkő írta (Címtelen), Kiss Bora a legjobb versike költője (Mézes-mázas gondolatok). A következő nyereményjáték jelenetíró verseny lesz. A pályázóknak három szót kell kötelezően beépíteniük a kis jelenetekbe: ájpod, körmönfont és tét.

Kádár-Dombi Katalin

Kikötő nemcsak a tengereken, tavakon van, nemcsak folyókon, hanem hálókon is. Virtuális hálón ez esetben: színes, hol napfényes, hol árnyékosabb fiktív légkör alatt, hajók és csónakok nélkül, és halakról sem tudni a kikötő mögötti vizekben. Tudni viszont hús-vér emberekről, akik a színészmesterség csöppet sem könnyű hivatását (remélni, valóban hivatását és nem szakmáját csupán) vállalták fel, dramaturgtanoncokról és a közeljövő színházi embereiről, akik hétköznapjaik örömeit, bánatait, gondjait és mulatságait hajlandók közhírré tétetni névleges névtelenség mögött a világhálón. Mert a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemnek két internetes oldala van: egy hivatalos és egy – mondhatni – személyes, amelyen nem a funkció, hanem az ember szól az olvasóhoz. Utóbbi viseli a www.kikotoujsag.blogspot.com címet, amely – mint nevében is benne foglaltatik – blogoldal, internetes napló, vagy inkább naplók tárháza, gyűjteményes oldala. Aki rátéved, némiképpen betekintést nyer a virtuális színfalak mögé, oldalak tömkelege várja. A kikötőújság számos alponttal várja olvasóit és azok hozzászólásait a különböző témákhoz. Nyilvánvalóan az egyetem hallgatóinak bejegyzései foglalják el legnagyobb részét, de nem korlátozódik csupán belső információterjesztésre, igyekszik nyitni a világ felé. A diákélet gondjai-bajai, örömei mellett láthatunk karikatúrákat, (színészi) munkahirdetéseket és a különböző fesztiválokon, előadásokon való részvételre felkérő-felhívó anyagokat. Képösszeállításokat (például a ballagásról) és gazdag blogajánlót: a linktárra kattintva az egyetem jelenlegi és volt diákjainak személyes naplóoldalait látogathatjuk meg, amelyeken aztán számos bejegyzés várja a látogatót. A szokványos naplójegyzetek (egyetemi élet, vizsgák, dolgozatok, zeneajánló és hajnali kávé) mellett versek, novellácskák, élménybeszámolók szerepelnek több helyen is a „kínálatban”, de nem maradnak el a színházi előadásokról szóló viták, értekezések sem. A teatrológus diákok különböző előadásokról írnak élménybeszámolókat, a Rektor úr oldalán az egyetem rektora ír különböző dolgokról magánemberi szemszögből. Igen sok link várja a kikötőújság látogatóit: erdélyi színházak, színházzal foglalkozó portálok, intézmények, fesztiválok oldalai, melyeket átfog a diákok véleményeinek frissessége és lendülete. A kikötőújság valódi, virtuális kikötő, és nem csak azért, mert bejegyzéseik szerint „mindig itt kötünk ki”, hanem azért is, mert lehetőséget ad a teljes mértékben szubjektív, virtuális színházi én fiktív partraszállására. Érdemes rákattintatni.

Nagy Botond

Mindig itt kötünk ki!